Н. Рубцов в переводах на венгерский
Николай Рубцов ШУМИТ КАТУНЬ ...Как я подолгу слушал этот шум, |
Nikolay Rubtsov Zokog a Katuny
Sokáig hallgattam haragos zúgását, Mikor ködben lángolt az alkonyi ég, Elmerülve néztem széles áradását, Üldögélve némán sziklás peremén.
Bálványok, tornyok, sírok strázsálták Szélesen hömpölygő vizét, És valaki madár ékírással Égboltra rótta regős énekét
Katuny, Katuny ördöngős folyam Régi regős éneket dalol, Arról, hogy a szkíták erre jártak, Itt vonultak a sziklás partokon.
Hogy Csingizkán mogorva árnya Hadával takarta tőlünk a napot, És a sötét vihar hegyeket áthágva A szőke orosz falvakra lecsapott.
Mindent elnyelt a szörnyű őstorok Ezért a feledni képtelen Katuny, Magából kikelve, ordítva vadul Robog a napfényes, kies tájakon
A hegyekben már kihunyt a június, Szendereg a sok kis kesergő aul, Hallgat a sír, a virág is elnémult De hallatszik, hogy zokog a Katuny. |
Неужели одна суета Был мятеж героических сил И забвением рухнут лета На сиротские звезды могил?
Сталин что-то по пьянке сказал - И раздался винтовочный залп! - Сталин что-то с похмелья сказал - Гимны пел митингующий зал!
Сталин умер. Его уже нет. Что же делать - себе говорю, - Чтоб над родиной жидкий рассвет Стал похож на большую зарю?
Я пойду по угрюмой тропе, Чтоб запомнить рыданье пурги И рожденные в долгой борьбе Сиротливые звезды могил.
Я пойду поклониться полям... Может лучше не думать про все, А уйти, из берданки паля, На охоту, в окрестности сел... |
Nikolay Rubtsov A temetőben
Lehet, hogy hiábavalóság Volt az a hősi felkelés, És az évek feledésbe borítják A csillagos fejfák erdejét?
Sztálin részegen dörgedezett És eldördültek a sortüzek! Sztálin másnaposan egy szót elejtett És himnuszt zengtek a zsuffolt termek.
Sztálin nincs már,ő már halott, Most mit tegyünk? Magamtól kérdezem. Mikor lesz e sápadt pitymallatból Hazánk felett ragyogó kikelet?
Végig járom a gyászos ösvényeket, Hogy ne feledjem a zokogó hóvihart, Sem a hosszú harcokban született Elárvult csillagos sírhantokat.
Megyek a föld előtt leborulni Á, jobb itt nem gondolni semmire. Megyek a flintámmal vadászgatni, Csak úgy puffogtatni valamire. |
В минуты
музыки печальной |
Nikolay Rubtsov Mikor zeng a bús melódia..
Mikor zeng a bús melódia, Elém dereng a sárga partszegély, Egy búcsúzkodó drága női hang És a borzolódó nyírfa zizegés.
És az első hó a omló ég alatt A szunnyadó dermedt földeken, És a havas téltől ódzkodó darvak Sötétben vonuló fáradt serege.
Elfáradt már bolyongó lelkem Múló szerelmekben, dúló tobzódásban, Ideje volna már végre elismernem, Hogy csak ábrándképeket imádtam.
De düledező, rozzant viskóinkból Kiűzni őket nincs miért! Felelgetve sírnak a húrok A sárga folyópartért, a szerelemért.
Ám mégis a leomló ég alatt Elém dereng könnyekig tisztán, A sárga folyópart, a drága női hang És a borzolódó nyírfasusogás.
Mintha örök lenne a búcsú perce, Mintha idő már nem is lenne, Mikor szól a szomorú muzsika, Ne szóljatok semmit soha. |
Звенит,
смеется, как младенец. |
Nikolay Rubtsov A természet
Csilingel, nevetgél, mint egy kisded, És vágyódva néz a nap után, Farakások, nyírfák, házak mellett Árad a meleg napsugár Mintha szipogó kisgyermekkel Játszadozna vihar után, Színes szőttesként felette Csüng a nyírfán a szivárvány. De ha csillagos édes álma közben Megcsikordulnak a szekerek… Rögtön oly haragra gerjed Mint a meglett emberek! És felnőttként mint egy isten, Pusztító csapással arra int, Ne véljük ősrégi szörnynek De hajoljunk előtte porig!. |
(по мотивам
картины "Вечерний звон") |
Nikolay Rubtsov Levitán Esti harangszó” című festményéhez Gerendás viskók vakszemébe Pirosló ködfolt kandikál, Harangvirágos mező felett Esti harangszó hangja száll.
Zeng közelben és távoli tájon Oszlopok között, ablakon Együtt csengnek a harangvirágok És zúgnak az esti harangok.
Lelkünkben minden virágharanggal Remény fakad örömláng lobban, Mert rétjeid úgy csengnek-bongnak Mint a harangok orosz honodban. |
* * * Мой чинный
двор |
Nikolay Rubtsov * * *
Szép udvarom Szorosan bekerítve. Sosem hajtottam szilaj paripát Vérig sarkantyúzva izzadt tomporát A sztyeppén a fütyülő szélben
Tegnap is három zsák burgonyán Szereztem egy Jó harmonikát! És szívet vidító szép hangján Felderül mind, ki arra jár.
Gürcölve alkotok örök műveket, Szelídítek csőstől zúduló rímeket, Füstös mellemben szüntelen Izzik a felajzott érzelem.
Mint a riadt vad, a makrancos vers Vergődik kezemben, hányódik, ugrál, A stílusom persze nem tökéletes, Hisz Nem vagyok Puskin, ám valaki más….
Ó de mégis oly halálosan bánt, Hogy csupán itt ,a házi legyek előtt, ElFásultan mint a kariatidák Vénüljek meg biztos falak között!
Hisz én ölre menve bizonygattam, Hogy élnem csak úgy lesz érdemes, Ha sarkantyúzhatom paripámat, A fütyülő szélben a sztyeppe felett. |
Звезда
полей во мгле заледенелой, |
Nikolay Rubtsov Mezők csillaga
Mezők csillaga a dermedt éjszakában Mereng a jég közt csillogó víz felett, Éjfélre csengett már a falióra És álom dajkálgatja szülőföldemet.
Mezők csillaga! Vészes óráinkban Tudtam, hogy a dombon túl csendesen Ragyogsz az ősz aranyára, Fényt hintesz a téli ezüstre.
Mezők csillaga, hű odaadással, Sok rettegő lelket beragyogsz, Símogató sugaradra várnak Az égbe nyúló messzi városok.
De csak itt e zúzmarás sötétben Fénylik fel tőled a sötét éjszaka, És boldog vagyok, ameddig az égen Oly fényesen ragyogsz,mezőim csillaga… |
Пасха |
Nikolay Rubtsov Eljárt az idő feletted
Húsvét! Harangzúgásos, Édes kalácsos, Sokadalmas, égszínkék ünnep! Eljárt az idő feletted!
A fecskék ereszre ültek, Majd magasra felrepültek… De konok hited elhagyása Bájadat is megtépázta.
Miért zokognak, miről dalolnak A megmaradt árva harangok? Nem magasztalják, ami volt, Nem is sírnak téged vissza.
Húsvét! Harangzúgásos, Édes kalácsos, Sokadalmas, égszínkék ünnep, Eljárt az idő feletted!.... |
Высокий
дуб. Глубокая вода. |
Nikolay Rubtsov Éjszaka a szülőföldemen
Feneketlen mély víz. Tölgyfa óriás. Szelíd árnyak nyújtóznak körben. És oly nagy a csend, mintha e földet Sosem érte volna semmilyen csapás!
Oly mély a csend, mintha a háztetők Mennydörgésről nem is hallottak volna! Meg sem rebben a tavon a víztükör, Szalmaszál sem zizzen az udvarban.
Álmosan csak néha szól a haris, Visszajöttem, de a múlt nem tér vissza! Nem baj! Ami még van, maradjon meg így, Legalább erre a múló pillanatra.
Hisz ha lelkünkön nem ül a bánat, És ily szelíden rezegnek az árnyak, És mélyen honol a csend, akkor talán soha Nem érhet minket már tragédia.
E sejtelmes, bódító varázslatban Elmerülni vágyó egész lelkemen Elárad a fénylő szelíd,bánat, Mint sápadt holdfény a réteken... |
Тот лесной хуторок, Задремавший счастливо Меж звериных дорог...
Глянешь вправо — бабахнешь! Рухнет с елки петух. Глянешь влево и ахнешь: — Боже, сколько волнух!
Там, в избе деревянной, Без претензий и льгот, Так, без газа, без ванной Добрый Филя живет!
Филя любит скотину, Ест любую еду, Филя ходит в долину, Филя дует в дуду!
Мир такой справедливый, Что и нечего крыть... — Филя, что молчаливый? — А об чем говорить? |
Nikolay Rubtsov Jámbor Filip
Nem feledem azt a csodás, Vadcsapások közt lapuló, Oly boldogan szunnyadozó Őserdei kis tanyát,
Ahol szelíd, jámbor Filip Minden komforttól elzárva, Ám semmire se panaszkodva Morzsolgatja napjait.
Filip imádja a nyáját, Minden ételt elfogyaszt, Filip fújja a dudáját, Csak a völgybe járogat...
A világban oly nagy rend van, Nincs mit szólni ellene… Filip! mért vagy olyan szótlan? Miért? Tán beszélnem kellene? |
Вода недвижнее стекла. |
Nikolay Rubtsov Szívemben őrzöm
Üveggé dermedt, mozdulatlan, Mélyében fénylő tiszta víz, Csak néha egy-egy csuka Szárnyal át rajta, mint a nyíl!
Ó szelíd,kedves szép vidék! Nyírfák, házak a dombokon, És a mély vizekben századok álmaként, Derengő ősi templomok.
Ó csillag kémlelő honom! Amíg ragyognak fenn a csillagok, Szépségeden nem hagynak nyomot A csendesen múló századok.
Úgy érzem ez az ősrégi tájkép Örök otthonát meglelte A letűnt idők sok szépségét Híven őrző hű szívemben. |